A Pannon Borboltos srácokkal kóstoltunk horvát borokat Szabó Zoli hosszúhetényi pincéjében. A fehérek nagyon korrekt sort mutattak be az este első felében, ha valamit nem vettünk be, inkább azért volt, mert az adott fajtából volt már jobb, vagy mert a világfajtáknál magasabbra tettük a lécet. De tegyük hozzá, nem volt egyik bor sem hibás, vagy nagyon gyenge. Aztán jöttek a vörösök és máris jobban szórt a csapat. A plavac mali markáns karaktere nem mindenkinek volt nyerő, de voltak dugó-gondok és más problémáink is - bár kevesebb bor volt, de hosszabb ideig vitáztunk el felettük, rajtuk. Hét bor jutott át a rostán.

Másodszor volt lehetőségem részt venni a Zagreb Vino.Com borfesztiválon, amely létezésének hét éve alatt talán a legjelentősebb boreseménnyé nőtte ki magát. A belvárosi Regent Esplanade hotel szinte valamennyi termében szimultán zajló kétnapos fesztiválon több mint 250 kiállító mutatta be borait vagy egyéb delikát termékét. Bejárhatatlan, kóstolhatatlan mennyiség ez, a 124 oldalas programfüzet a kóstolható borok felsorolásával szinte elrettentő. Hol is kezdjük? Szigorú fegyelmet és precizitást, jó tervezést igényelt az idei terv, miszerint végigkóstolom Dalmáciát. Majdnem sikerült.

Ahhoz, hogy érthető legyen mi képezi a kohéziós erőt az alábbi írásban, illetve hogy ne bonyolódjak felesleges ismétlésekbe, el kell olvasni Győrffy Zoltán korábbi írását a zinfandel eredetéről. Jómagam megszállotja vagyok a szőlőfajták eredettörténeteinek, ezen szenvedélyemet táplálja a regionalizmusba és a nemzeti sokszínűségbe vetett hitem egyaránt. Minden, ami valós értéket képvisel - lásd esetünkben egy szőlőfajta minősége és jó híre - annak előbb-utóbb több gazdája is akad.