A Föld forog, majd a kamera alászáll, és addig közelít, míg egy egészen picinyke helyig el nem jut. (Biztosan láttál már ilyen videót.) Pont ilyesmit várok el egy borszakírótól.
Nem először és nyilván nem is utoljára sértődik meg rám egy borász, vagy egy borvidék, bár főszerkesztői szerepkörömben ez az első alkalom. Történt ugyanis, hogy SzabóZé és Bukovics Martin írtak egy véleménycikket (megoszlanak a vélemények, hogy ez csupán egy kocsmai hőzöngés kefelevonata, vagy egy okosan megírt dialógus, de miután ismerem a szerzők szándékait, hajlok rá, hogy az utóbbi) a Pécsi borvidék állapotáról.
Egy exborszakíró és egy exborász vitázik, miután végigitták az estét, hátha értelmesebb anyagot hoznak ide össze, mint a borszakírás nagyjai. Rottyos déli borokról, facebookozó borásztársadalomról, Dél-Olaszországról, történelemről, Jancis Robinsonról. Szakítunk a győrffyzoltáni hagyományokkal, vagy ellenkezőleg, négyzetre emeljük őket?
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
