A gyerekek születésnapjára összejött csapat rég nem volt ennyire hangulatban, valahogy közösségileg kellett a lazulás, voltunk persze nem kevesen, hét gyerek rohangált a ház valamennyi szintjén és szobájában, de azért a borokra is oda tudtunk figyelni. Nem volt vakkóstoló, nem volt hosszasan tervezgetett sorrend, a borhűtő aktuális kínálatából válogattunk. 

Ami egyszer beindul, nem kell abbahagyni, végül is minden jó filmnek van kevésbé jó folytatása. De miért folytattuk a csalódások estéjét? A pannonborboltos srácok hoztak 35 bort. Jónéhány pincészettől. Szokás szerint vakon kóstoltuk, tényleg nem tudtam, kinek a borát kóstoljuk. Egy ideig, amíg visszatérő hibák nem kezdtek jelentkezni. Harmincötből 17. Nem jó arány.

Voltak borok az év folyamán, amelyek akkor nagyon tetszettek. Az adott pillanat mindig nagyon fontos, az "itt és most" jelentős eleme a bor élvezeti értékmeghatározásának, bármennyire is igyekszünk objektívek maradni, hiszen egy jó pillanatban, az oda érkező bor mindig jobb hatást vált ki. Éppen ezért most visszakóstoltam őket. És többségükben nem is kellett csalódnom. A következő négyesben ők kaptak helyet.