A szokásos pannonborboltos keddi kóstolók a nyáron megritkultak, bor se jött ki annyi, meg mi sem voltunk könnyen összehozhatók. Ez utóbbi trend folytatódni látszik ősszel is, hetek óta nincs olyan kedd este, ami a kóstolásé lehetne. Így aztán szűk körben, csütörtökön kóstoltuk le az első őszi keddi penzumot, de már vár ránk a következő adag is. Közel húsz bor, lényegre törve.

Néha bennünket is tesztelnek. A Pezsgőház minden negyedévben az adott szám legjobb, legmagasabban értékelt borához ajánl ételt, de ezúttal azt ajánlották fel, főzzük meg magunk az ételt, próbáljuk ki a konyhát. Megfutamodni nem lehetett, aki kétszáz kilométeres körben volt, eljött hagymát aprítani, odakozmált edényt mosogatni. Bár ezek közül egyiket sem kellett, azért aktív szerepet vállaltunk a marhapofa elkészítésében - de nem csak elkészítettük, meg is ettük, bizony.

Ma este valamit bontani kellett, egy (két) pohár borral koccintani Gyurta Dani aranyérmére, világcsúcsára, hihetetlen szép úszására. A hűtőben ott volt egy bor, már egy ideje szemezgetünk, ha már úszás, akkor legyen valami buborékos, okoskodtam ezen logika mentén és kivettem a jól behűtött Eszterbauer Gyöngyözőt. A szekszárdi pincészet is felvette a kesztyűt és a burjánző gyöngyözőbor-divatra válaszolva elkészítette a saját változatát, mégpedig ottonel muskotályból. Csavarzárat megteker, tölt, koccint, ünnepel.