Elég viszontagságos, kétarcú év van mögöttünk. Növényvédelmileg újszerűnek hatott, hogy a peronoszpóra okozta a legnagyobb fertőzési nyomást, holott amióta én szőlővel dolgozom, mindig a lisztharmat számított a "fő ellenségnek". A szőlész-borász első számú feladata, hogy a megváltozott, kiszámíthatatlan körülményekre helyes választ adjon, jól kezelje azokat. Egyedül a változékonyság biztos ugyanis. 

A Borkultúra Szabadegyetem októberi előadására éreztek bio, organikus, biodinamikus termelők Szekszárdra. Hogy mi is ez, mit takarnak a kifejezések, sokan még a gyakorlottabb és tájékozottabb borisszák közül sem tudják. Ezért van egy hosszabb bevezető és holnap következik maga a tudósítás a kóstolóról.

Amikor nagyszerű borokról beszélgetünk, a „terroir” szó szinte mindig előkerül. Újságírók is gyakran alkalmazzák, hogy bizonyos borok minőségét és egyediségét megmagyarázzák. A szőlészek ezzel a fogalommal próbálják felértékelni szőlőiket, a borászok így különböztetik meg boraikat versenytársaikétól, a kereskedők pedig a borok iránti keresletet és a vételárat igyekeznek erre hivatkozva növelni. Sajnos azonban a szó sokszor szerepel a borok hátcímkéjén úgy, hogy a borkészítés során a fogalom jelentésére nem figyeltek oda. A terroir ma egy divatszó! Bár a kifejezés francia eredetű, hosszú története során globális fogalommá vált, követve azt a világtrendet, ami az egyedi és különleges termékeket részesíti előnyben.