A Thermenregion manapság évente 100 napnyi turisztikai kínálattal rendelkezik (talán leginkább itt fogják össze az információkat), ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az itt is kongó ürességű januárt érdemben leszámítva, átlagosan minden harmadik nap történik valami, ami valamilyen szintű érdeklődést biztosan vonz, tekintve, hogy fennmarad. A borvidék ezzel (bor)turisztikailag egyértelműen az osztrák élmezőnyben foglal helyet.

Gumpoldskirchen. Tágabban Thermenregion. Nagyon sok hasonlóság van a hazai és az osztrák szőlőtermelés és borkészítés között, sok közös múltbeli pont, nagyon sok, jelenleg is közösen használt szőlőfajta, néhol közös turisztikai programok és kínálat. Van azonban egy olyan közös pont, amely a két érintett borvidék kivételével talán még a vájtfülübb hazai (és osztrák) borfogyasztó számára sem evidens, vagy legföljebb tényleg ezen csoportnak az.

Pécsiként – majd’ huszonöt év pécsi lét után talán már hívhatom így magam – a cirfandli utáni érdeklődés természetes. Itt van nekünk ez a szeretett és gyűlölt fajta, van egy különcünk, és bizony minden nehézség ellenére megmaradt itt, még ha csak huszonnégy hektárnyi is van belőle. De vajon mit tudnak belőle a másik termőhelyen, vajon az osztrákok jobban érzik, mi lehet benne? Megkóstoltam úgy harminc tételt és okosabb lettem?