Nemcsak látogatóban voltunk a szeptember végi paksi Bor és Hal Ünnepen: míg kenszei kolléga a Sárgödör téri présházak borait kóstolta végig, addig emzé kolléga a halászléfőző-versenyen zsűrizett. De az is kiderült, hogy új rend van kialakulóban a paksi borászatok között: már szakmai szervezet fogja össze a feltörekvő pincészeteket.

Vasárnap elkezdett összeállításunkat két halászcsárda bemutatásával folytatjuk, Mohácson és Szekszárdon kerestük a legjobb halászlét.

Kényes téma a halászlé, kényes téma. Mert ugye a legjobbat mindenki nagyapja/nagyanyja/keresztapja/kicsodája készíti, több hagymával az elején, más a paprikával játszik, valaki szerint az ikra a titka, vagy hogy taviból sohasem. Kényes téma mondom, kevesebbért is böktek már meg valakit, vagy lett két család közti évtizedes viszály kiváltója a jó halászlé feletti vita. És ha még hallanák, hogy nevetnek azokon azok, akik nem tésztával, de friss, ropogós kenyérrel eszik (no meg fordítva). Azért a Kovács Csárdába el kell menni. Ha nem is a világ legjobb halpaprikását főzik itt (az állítólag Batinán túl, a határ vajdasági oldalán készül), tudják a dolgukat.