Én naivan azt gondoltam, hogy ember úgy nem lesz újságíró, hogy nem ismeri a tokaji édesborokat. Tokaj itthon egy közös nemzeti minimum, sőt, az alapműveltség része kellene legyen: nem azért, mert szerepel az eredetvédelmileg értelmezhetetlen kategóriát jelentő hungarikumok listáján vagy a himnuszban, hanem mert Magyarország egyik legszegényebb megyéjében a világ egyik legjobb, legismertebb, legtöbb munkával készülő és legköltségesebb borát állítják elő.

Az idei AszúDay (azaz december tizedike) kicsit más volt, mint az eddigiek. Elkészült egy magyar fejlesztésű, kézzel készült borospohár, mely teljesen új, elegáns, kifinomult arcát mutatja meg a világ egyik legjobb édes borának, Tokaj legegyedibb kincsének, az aszúnak. Megérkezett az Aszúglass!

Megvallom, az aszúk világát szeretem, de valószínűleg napestig tudnám sorolni azokat a barátaim, ismerőseim vagy egyszerűen csak egykori tanáraim, mentoraim, akik ebben a világban lényegesen jobban otthon vannak. (Ellentétben az alcímben felvillantott másik világgal, amiket pl. kiválóan képviselnek a stájer sauvignon blanc-ok, és amelyekben – valószínűleg nem tudnám három percig sem sorolni azokat, akik határozottan előttem járnak és magyar állampolgárok.)