Az elmúlt években a felvidéki borok reneszánszukat élik a budapesti piacon, a kommunikációjuk mindenesetre erre enged következtetni. Mindenki ismeri Bott Frigyes nevét, de a kürti borfesztiválról is sokan hallottak, akárcsak Sütő Zsoltról, vagy Melecsky Tiborról. Mégis, ha a felvidéki borászokat kérdezzük, hamar kiderül, hogy nyelvi akadályok ide, érzelmi kötődés oda, többségük számára a legfontosabb piac Pozsony. Mi vezetett idáig? Hogyan lehetne ezen változtatni? Egyáltalán, érdemes-e felvidéki bort kóstolni? Tartsanak velem, keressünk együtt válaszokat!

Ha már külföldi borok voltak minap kóstolóasztalunkon (portugál és montenegrói pincészeteket vizslattunk), még pár bort becsempésztem a sorba, hogy tetszik a csapatnak. És az lehet a következtetés, hogy érdemes odafigyelni minden szélirányba, mert jó borok nem csak nálunk készülnek.

A Terra Parna pincészetről írtunk már, többször is, a portugieser kapcsán jutottunk el hozzájuk, aztán kóstoltuk is őket, champion-díjat is bezsebelték az idei Portugieser du Monde-on. Ottjártunkkor nem hagytuk ki a lehetőséget és beszereztünk pár egyéb tételt is. Köztük ezt a rajnai rizlinget.