Maribori beszámolónk nem lenne teljes, ha nem csatolnák hozzá kóstolási jegyzeteket. Az ottani kóstolások mellett ugyanis zoranka megörvendeztette a szerkesztőséget némi vásárfiával, így öt maribori fehérbor is terítékre került. Könnyed, érleltebb, autochton és világfajta, volt ebben a válogatásban mindenféle, rövid jelentés a kóstolóról.

Bár még most is sokszor foglalkozunk azzal, milyen volt Európa Kulturális Fővárosának lenni, talán kevesebbet tudunk arról, merre van éppen az aktuális európai kultúrközpont. Az idén a szomszédba költözött a cím: a szlovének második legnagyobb városa, Štajersko székhelye, azaz Maribor lett az aktuális EKF. Van még egy ok, amiért ellátogattunk ide, mégpedig az, hogy Péccsel ellentétben, ahol marginális volt a bor és gasztronómia kreatív becsatolása a projektekbe, itt az egyik legizgalmasabb téma a város gazdag borgasztronómiai kínálata, annak fejlesztése és előtérbe helyezése. Íme, egy kis ízelítő a kínálatból.

Van egy kedvencünk Mariborban. A második legnagyobb szlovén városban RMP kollégával rátaláltunk egy étteremre, amit törzshelyként is elfogadnék. Az elmúlt pár hónapban szinte minden második héten megfordultunk a Dráva-menti városban, idegenként nehéz rögvest jó helyet találni. Nekünk szerencsére elsőre sikerült. Valamikor májusban mentünk ki először, munkánk végeztével megéheztünk. Egy szocreál áruház tövében, a központi sétálóutca mentén kis tábla hirdette: vadspárga napok a Rožmarinban. Ahol vadspárgát kínálnak, oda megyünk. Mentünk. Többször visszatértünk.