Amikor egyetemisták voltunk, a kilencvenes években, minden folyó vöröset villányi kékoportónak hívtak az általunk látogatott vendéglátó-ipari egységekben. Néha iható is volt, de a mainstream minősége levitte a bizalmi indexet a mélybe. Aztán felfedeztük Villányt és azt is, hogy ott még jó az oportó, amiből aztán uniós ráhatással portugieser lett. Meg is kedveltük a jó kékoportót. Ez a fajta a hagyományunk, a múltunk része és a jövőnk is lehet.
Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) - hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) borversenyéhez - immár harmadik alkalommal rendezett borversenyt a régióban (Somogy, Tolna, Baranya és Zala megye). Az idén a borverseny meghívottjai a Pannon Borrégió Top 25 nyertes borai, illetve a Balatonboglári és Zalai borvidékek Országos Borversenyen díjazott pincészetei voltak.
A nyáron nem sok bort kóstoltam. Mondjuk inkább azt, nem sok bort kóstoltam a régióból. Volt ez a telítődés, amin túl kellett lendülni. Meg a harminc fok feletti hőségben vörösre ritkán vágyom, a rozéfröccs csak fesztiválokon és grillezéseken alternatíva, az izgalmas fehérek meg általában nem itt teremnek. Bár találtam fehérben is élményt. És még két vörös is tudott csúszni.