Még indulásom előtt kiderült, hogy a legközelebbi barátaim közül ketten meglátogatnak.  Ákos és Kornél nagyvonalúan átengedték a programszervezést, így némi mérlegelést követően a Tokió-Fuji-Kiotó tengelyt ajánlottam nekik, amelyet a T. Ház egyöntetűen megszavazott, szem előtt tartva a mondást: ha Japánban jár az ember és nem látja a Fujit, az olyan, mintha nem is járt volna ott. 

Eddigi, rövid japán tartózkodásom alatt sok mindent megtudtam az itteni emberekről, amely informálódást kizárólag a nyitott lélek, a figyelő tekintet és a kíváncsi alaptermészet segített. Szemlélődöm, beszélgetek és elfogadom az invitálást különféle rendezvényekre. Nem gondolom, hogy messzemenő következtetéseket vonhatnék le megfigyeléseimből, tekintettel arra, hogy mellőznek minden szociológiai mérőmódszert, ezt meghagyom a különféle szakférfiaknak és szaknőknek. Mégis, nagy nyugalommal kijelenthetem, hogy a japán emberek egy dolgot szenvedélyesen szeretnek: fesztiválozni – mert ott lehet vásárolgatni és enni. Szóval hármat.