A megszorítások egyre inkább eltűnnek életünkből, néhány új szokás talán megmarad, sok új tapasztalat biztosan. Az utóbbi napok olyanok, mintha mindenki megpróbálná bepótolni az elvesztegetett időt, de egyrészt botorság volt, aki elvesztegette, másrészt lehetetlen visszahozni az elmúlt időt. A halmozódó munkafeladatok miatt aztán kevesebb idő marad a borra, az írásra, fáradtan, nyűgösen nem érdemes kóstolni sem. De kaptam két palackot, és furdalta az oldalamat a kíváncsiság.
A bor egy nagyon különleges élőlény, mondta tegnap egy borkóstolón Vida Péter és egyet kellett vele értenem. Van fejlődése, vannak hangulatai, van bizony öregedése. A Renero sokáig egyik vörösbor etalonunk volt, úgy volt nagy az a bizonyos 2005-ös, hogy szinte minden összeállt benne. És az is biztos, hogy azon a napon a kóstolók és a bor is jó hangulatban volt. Tavaly a 2007-est bontottam meg, most meg egy 2009-est vettünk elő, még éppen csak kikerült a forgalomba.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
