Amikor néhány éve egy osztrák bárban nyári fröccs néven a szódával dúsított zöldveltelinibe egy gombóc citromfagyit is tettek, bizony kicsit furcsán néztem. Aztán látnom kellett, hogy itthon is, ahogy a nagyvilágban is, a bor nem csak tisztán vagy szódával, de bizony koktélalapanyagként is elfogadott.

Megjelent a tavaszi Pécsi Borozó s benne egy rózsaszín szerkesztői gondolatsor. Hogy valóban rozé itt minden? Ehhez persze érdemes végigolvasni, előbb itt, aztán nyomtatásban is, az újságárusoknál megtalálható. Ha elfogy minden példány, valóban rózsaszín lesz minden, de illúzióink nincsenek, elég ha csak azok veszik meg, akiket valóban érdekel, mit hozunk össze minden negyedévben.

Kedves Olvasó, a téli számunk megjelenésével bizony a negyvenedik Pécsi Borozó látott napvilágot, a tizedik évfolyam zárása. Tíz év elég hosszú idő, van akinél már szokássá váltunk, mások meg még mindig nem is hallottak rólunk. Elég nagyok vagyunk, hogy országszerte jelen legyünk az újságárusoknál, vagy előfizetésben minden postán, viszont elég kicsik ahhoz, hogy a hirdetési piacon szinte láthatatlanok legyünk. Röviden szólva még mindig keressünk a helyünket, bár az utolsó két év már abban erősített meg, hogy jó utat találtunk.