Új pince a láthatáron, bár a pincéből tárul ki igazán a láthatár. A Tenkes Máriagyűdhöz közeli lankáin fogott saját pincefejlesztésbe Ipacs Szabó István, akit sokat a Vylyan Szőlőbirtok főborászaként ismertek meg. Bár nem volt tervben, beleszeretett a borvidék legmelegebb dűlőjében található szőlőültetvénybe és hamarosan már meg is kóstolhatjuk az onnan származó borokat.

Lassan véget ér a szüret, az utolsó autók futnak be a Sauska Pincészet villányi feldolgozójába. A szőlőt a hosszú futószalag két oldalán álló asszonyok várják: a borászat minőségpolitikája szerint a tartályokba egyetlen éretlen, rossz szőlőszem sem kerülhet be. A szemenkénti válogatás csak egy a Sauska Pincészetben megkövetelt, sokak által különcségnek, túlzásnak, költségesnek tartott eljárások közül, mégis minden bornak kijár: a másfél ezer forintos portugiesernek éppúgy, mint a drága csúcsházasításoknak. És a borok magukért beszélnek.

Számtalan, több-kevesebb valóságalappal rendelkező legenda kering a különböző szerzetesrendek falain belül készülő kézműves termékek különleges minőségéről. Legyen szó borról, sajtról, használati tárgyról, közös bennük, hogy míg az egyházi életben az elsődleges céljuk leginkább a funkcionalitás, addig a világi környezetbe kikerülve nem egyszer felértékelődnek, és keresett árucikkekké válnak. A műfaj rajongóinak és a laikusoknak a Pécsi Püspöki Pincészet kínálja az egyház nevével fémjelzett borokat a Pannon Borrégióban.