Új tanév, új egyetemi borok. Csütörtökön a Pécsi Tudományegyetem bemutatta azokat a borokat, amelyek a következő tanévben viselhetik a Pécsi Tudományegyetem Bora címet. A pécsi, immár majd két éve az egyetemhez tartozó Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben szőlőt kóstolhattak, bort ízlelhettek a meghívott újságírók. A szervezők egész nap tartottak az esőtől, de kegyes volt az időjárás. A város egyik legszebb helyén élvezhették így a vendégek a szeptemberi napsütést, a kiváló borokat és mindeközben ne feledkezzük meg: a szüret egy percre sem állt le.

Kincses Baranya bemutatkozott Budapesten, mi sajnos nem voltunk ott, kóstolt viszont lassan már állandónak mondható külmunkatársunk, kiküldött budapesti emberünk: Palack kolléga. Az alábbiakban az ő élményeit osztjuk meg olvasóinkkal. 

Egyre többet hallok, olvasok Pécs környéki pincékről, borokról. Szép lassan feltűnt az el-kellene-menni-oda térképemen ez a borvidék is: kezd kirajzolódni, színesebbé válni a korábban fehér folt. Múlt szombaton pedig az élmény házhoz jött nekünk budapestieknek. Elég volt a belvárosba mennünk késő délután, hogy ihassunk nem is egy korty baranyai bort. Négy pince huszonhat tételét lehetett kóstolni, nem is kell már elutaznom oda – gondoltam a kóstoló előtt.

Előtte még nem voltunk a mohácsi Sokac-körben. Nem is tudtunk, mire számíthatunk. Erős prekoncepcióval dühödt busók keménysavú boraira számítottunk, majd csalódnunk sikeredett. Még aranyakat is osztogattunk, némely bornál vastagon fogott a ceruza, de hát persze azt is be kell vallanunk, hogy volt olyan bor, amibe nem kóstoltunk bele. Szerencsére nem sok. Egy mohácsi délelőtt krónikája, a végén erősen csípős sokacbabbal.