Minden napra egy bor, adventkor. Ezzel a jelszóval tüntetjük el a titkos tartalékokat, félretett kincseket, elbujtatott kedvenceket. Mert ilyenkor a legjobbakat szeretnénk megidézni, újrakóstolni, de leginkább csak élvezni a jó borokat. Jó társaságban, ha lehet, mert egyedül borozni általában badarság. A harmadik négyesfogat következik.

Az évek óta kitartó és lelkes közönséggel működő szekszárdi boregyetem novemberben a szekszárdi borvidék jövőjét vette górcső alá. Hat borász gondolatai, tíz borral katalizálva. Nagy megmondás nincs, nem is kell, de ha valóban a hallottak alapján fogalmazódik meg/újjá a szekszárdi borjövő, akkor nekünk tetszik az út.

Mindig is úgy tartottam, hogy egy igazi írónak vannak olyan pillanatai – nevezzük ezt áldásnak vagy átoknak – amikor csak úgy elkezd írni. Amikor előveszi a klaviatúrát, leül kedvenc fotelébe és hagyja, hogy az ujjai vezessék a gondolatait. Egészen tegnapig úgy gondoltam, hogy én erre egész egyszerűen nem vagyok képes.