A múlt hét elég húzós volt, minden estére jutott valami, kóstolás, borsuli, borbemutató, pár hónapja nem is volt ennyire sűrű egyetlen hét, a napi meló és a családi dolgok mellett nem volt egyszerű, de ezen a következőn kipihenni, no meg megírni szándékozom. Már amit érdemes. Az első két napból a már korábban megismerteken és megénekelteken túl három bor érdemelte ki a bemutatást.
Pécsiként – majd’ huszonöt év pécsi lét után talán már hívhatom így magam – a cirfandli utáni érdeklődés természetes. Itt van nekünk ez a szeretett és gyűlölt fajta, van egy különcünk, és bizony minden nehézség ellenére megmaradt itt, még ha csak huszonnégy hektárnyi is van belőle. De vajon mit tudnak belőle a másik termőhelyen, vajon az osztrákok jobban érzik, mi lehet benne? Megkóstoltam úgy harminc tételt és okosabb lettem?
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
Fejes Pincészet, Soltvadkert
-
Schiffer Miklós stílustanácsadó, divatszakértő
-
Villámlátogatás Miskolcon, Sándor Zsoltnál
-
Folytatódik a Pécsi Borozó borszakírás-vitája!
