A Thermenregion manapság évente 100 napnyi turisztikai kínálattal rendelkezik (talán leginkább itt fogják össze az információkat), ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az itt is kongó ürességű januárt érdemben leszámítva, átlagosan minden harmadik nap történik valami, ami valamilyen szintű érdeklődést biztosan vonz, tekintve, hogy fennmarad. A borvidék ezzel (bor)turisztikailag egyértelműen az osztrák élmezőnyben foglal helyet.

Gumpoldskirchen. Tágabban Thermenregion. Nagyon sok hasonlóság van a hazai és az osztrák szőlőtermelés és borkészítés között, sok közös múltbeli pont, nagyon sok, jelenleg is közösen használt szőlőfajta, néhol közös turisztikai programok és kínálat. Van azonban egy olyan közös pont, amely a két érintett borvidék kivételével talán még a vájtfülübb hazai (és osztrák) borfogyasztó számára sem evidens, vagy legföljebb tényleg ezen csoportnak az.

“Ákom bákom, Te leszel a párom, Irgum-burgum sósstangli. Hörpints sógor, ha pezseg az újbor, Jó lesz nálad a cirfandli.” A cirfandli a szegény ember furmintja, amennyiben ugyanazokkal a problémákkal szembesíti a borászokat és a fogyasztókat is, mint a tokaji nagy testvér. Száraz vagy édes? Lágy vagy savas? Korán szedjük, vagy későn? Legyen egységes szabályozása? Mit írjunk a termékleírásba? Egyáltalán milyen palackba kerüljön? A különbség a méretekben rejlik.