Hiába van közvetlen légijárat Budapest és Szkopje között, nem úgy tűnik, hogy turisták tízezrei indulnának meg ajvékolva Észak-Macedónia irányába. Értem én, hogy nincs tengere, egyesek szerint még önálló nyelve sem, de aki már látott az életében legalább egy fotót az Ohridi-tóról, vagy kóstolt már legalább egy vranec nevű bort, annak nem kell magyarázni, hogy miért éri meg ide utazni.
Az Országos Horvát Önkormányzat idén harmadik alkalommal szervezte meg a négy napos „Fiatal Horvátok Zarándoklatát” Međugorje-ba, amihez Annával mi is csatlakoztunk. A lelki feltöltődésre kiválóan alkalmas szakrális programok mellett többek között Mostar és Szarajevó megtekintése is be volt tervezve.
Amikor 2007-ben elkezdtünk foglalkozni a gondolattal, hogy elindítsunk egy saját bormagazint, már jó ideje írtam borról, hol más lapokba, hol a saját blogomra, aminek talán már nyoma sincs az interneten. Lelkesek voltunk, naív elképzelésekkel és valójában még nagyon keveset tudtunk erről a világról. Ma, közel két évtizeddel később annyival többet tudok, hogy mit nem tudok még. A naivitás nagy része megmaradt, csak a lelkesedés, az valahogy elmorzsolódott. És ehhez bizony lelkesedés kell, belső motiváció és határozottság. A Pécsi Borozót én most kicsit magára hagyom, de viszik tovább mások, aki eddig olvasta, eztán se féljen, naponta jön az olvasnivaló.