Voltunk majálisozni. A szokásos túrázás a Mecsekben, a Melegmányi-völgy csobogó vízesései, a virágzó medvehagyma-rétek, domboldalak, jól elfáradtunk, de minden perc megérte. Mondom én is, aki azért nem ösztönzi a csapatot minden nap a túrabakancs széttaposására. A gyerekek is jól bírták a tempót, utána nálunk hancúroztak még, mi cseppet sem fáradt férfiak meg bontottunk három palackot.

Maribori beszámolónk nem lenne teljes, ha nem csatolnák hozzá kóstolási jegyzeteket. Az ottani kóstolások mellett ugyanis zoranka megörvendeztette a szerkesztőséget némi vásárfiával, így öt maribori fehérbor is terítékre került. Könnyed, érleltebb, autochton és világfajta, volt ebben a válogatásban mindenféle, rövid jelentés a kóstolóról.

A Pécsi Püspöki Pince csapata Kismartonban járt, és ha már arra jártak, természetesen végigkóstolták az eisenstadti Irgalmas Rend saját pincészete  által készített nedűket. A borok igencsak elnyerték a küldöttség tetszését, ezért hoztak is egy kisebb válogatást az aktuális tételekből. A mi szerencsénk pedig az volt, hogy ezeket meg is osztották velünk, így a cirfandlik után ismét a sógorok boraival ismerkedhettünk. Egészen pontosan három fehér és három vörös bor várt borklubunk tagjaira.