A ma Ukrajnához tartozó Lvivben járva voltam Drohobicsban is, ahol a XX. század egyik legjelentősebb lengyel zsidó írója, Bruno Schulz alkotott, amíg agyon nem lőtte egy Gestapo tiszt. Legfontosabb művében, a Fahajas boltokban (amit a Maladype társulat zseniális nonverbális színházi előadásban dolgozott fel) Schulz visszaemlékszik a galíciai városkára, a saját gyermekkorára, ahol a forró és poros utcáról nyíló boltban dalmát vörösbort kínáltak megvételre. Szeretném azt hinni, hogy a sűrű, fűszeres és majdnem fekete színű bor Omiš környékéről, a Poljicai Köztársaságból származott…

Érdekes eseményre invitált június végén a Horvát Turisztikai Ügynökség: Horvátország keleti részének, Szlavóniának a turisztikai attrakcióit mutatták be, diavetítés, videóvetítés, kerekasztal formájában. A turisztikai élmények bemutatása végül gasztrocsemegével zárult: Győrffy Zoltán vezetésével a szlavóniai borvidékekről egy röpke kóstolót kaptunk, ehhez pedig finom helyi ételspecialitások dukáltak. De menjünk sorban.

Ötödik éve már, hogy nem hagyjuk ki az eszéki borfesztivált. Eddig december elején rendezték meg, idén átkerült januárra (pont jó, hogy mi Pécsett decemberben borszalonozunk), eddig kiállítóként, előadóként vettem mindig részt, idén végre csak mezei kóstolóként, be is szerveztem vagy 45 barátomat, meg a barátaim barátait is, egyedül mégsem megy inni kóstolni az ember.