Diósviszló, szürkület, havazás. Nem tudjuk biztosan, hogy jó helyen járunk-e, aztán az egyik kapu mögül egy barátságos arc bukkan elő, ismerős hanggal. A Pécsi Borozó Rácz Miklós Tamásnál járt, akit az egyik legígéretesebb fiatal borásznak tartanak szakmai berkekben.

Kérem szépen, megmondom őszintén: körberöhögtek a barátaim, körberöhögött a családom, hogy én pénteken balettre indultam. És egy gyors időrendi ugrással azt is megmondom, nagyon jól szórakoztam. Még színház szakos egyetemistaként kellett balettet néznem, azóta nem voltam a Pécsi Balett előadásain. Ezentúl elmegyek én, számonkérhetik. Főleg, ha legalább olyan jó borokkal kecsegtetnek az előadás végén, mint most. 

Amikor a Pécsi Borozó második száma megjelent 2008 nyarán, Andreas Ebner volt az egyik interjúalanyunk. A régiónkba települt külföldi borászokat kerestünk meg, máig tartó barátságok kezdete volt az akkor találkozás. Sokszor voltunk már azóta a mozsgói szőlőhegyen, mindig találtunk valami újat, hol csak épp új fákat, vagy néha, mint legutóbb, egész új épületeket.