Volt ez a kóstolónk. Ami keddenként szokott lenni. A pannonborboltosokkal. Ha összejön 20-30 bor. Elvileg volt annyi, a gyakorlatban talán fele sem. Van ez így, nem is foglalkozunk azokkal. Bár az mondjuk érdekelne, hogy a látványra, külcsínre milliárdokat költő kéthelyi Ax & Ax  miért nem foglalkozik a borok minőségével is, amit nem igazán követ a beárazásuk (ld. ötszáz eurós csúcsvörös), de ez mellékszál. Jöjjenek inkább az iható borok, mikből mi is szívesen kérnénk még egy pohárral.

Tíz borát mutatta be Lelovits Tamás a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka legutóbbi kóstolóján. Ha címszavakban kellene felidézni az estét, akkor csak annyit mondanék, hogy friss, gyümölcsös illatok és ízek, elegáns hordóhasználat.   

A Pannon Borboltos srácokkal kóstoltunk horvát borokat Szabó Zoli hosszúhetényi pincéjében. A fehérek nagyon korrekt sort mutattak be az este első felében, ha valamit nem vettünk be, inkább azért volt, mert az adott fajtából volt már jobb, vagy mert a világfajtáknál magasabbra tettük a lécet. De tegyük hozzá, nem volt egyik bor sem hibás, vagy nagyon gyenge. Aztán jöttek a vörösök és máris jobban szórt a csapat. A plavac mali markáns karaktere nem mindenkinek volt nyerő, de voltak dugó-gondok és más problémáink is - bár kevesebb bor volt, de hosszabb ideig vitáztunk el felettük, rajtuk. Hét bor jutott át a rostán.