Minden évben megszólalnak a vészharangok a Budavári Borfesztivál felett, hogy idejétmúlt, hogy nem lesznek, hogy se kiállító, se nép, hogy megint esni fog, hogy nem is éri meg. És bár minden részében van valami legalábbis részleges igazság, minden évben elzarándokolok jómagam is, ha legalább egy fél napra is, megmártózni a borfeszt tengerében és legalább egyszer lepillantani a Várból a Dunára, borospohárral a kézben.

Az bizonyos, nem túl sok kéknyelű szerepelt oldalainkon, pedig kóstoltunk többet is, de valahogy jegyzetek kevésbé születtek. Elég rég kaptam ezt a palackot egy barátomtól, eltettem biztos helyre, most egy estén előkerült és nem sajnáltam magamtól. Fura szerzet ez a kéknyelű, vagy csak ismerkedésünk korai szakaszában tartunk még mindig?

Amikor éppen nem „boxolnak” vagy tematikus kóstolóznak Szabó Zolival, akkor a Kalamáris Borbisztró és Vinotéka csapata pincéket szemel ki és mutat be, lehetőség szerint a borász, a borok megálmodójának aktív részvételével. Jómagam a kadarkák versengése után a csobánci Villa Tolnay Borház bemutatkozását is egy kihagyhatatlan alkalomnak gondoltam, szerencsére újfent nem csalódtam. A birtok borait Nagy László birtokigazgató mutatta be, és az első fél órában még az esemény beszélgetőpartnere, Szabó Zoltán sem nagyon jutott szóhoz. Nagy szó ez, itt már éreztük, hogy fajsúlyos dolgokkal fogunk találkozni!