A borszakkör második témája mi más is lehetett volna, mint a furmint. A februárt a vinoportos barátaink négy éve kezdték el furmintra átszervezni, ők hozták létre ezt a most már hagyománnyá vált esemény-burjánzást, azzal az apropóval, hogy felfigyeljünk a furmintra. A cél elérve, már figyelünk rá, de a java csak most jön, hogy elhelyezzük a fajtát a borvilágunkban. Hogy részévé váljon a borfogyasztásunknak. A borszakkörben tokaji vendéggel, nyolc különböző furminttal készültünk, hatvanan kóstoltunk, izgalmas volt, kétségtelen.

Az ősz a borfesztiválok időszaka, ugye. Ilyenkor akarva-akaratlan az ember némi borral tér haza. A hipermarketekben különkatalógusok kínálják a leértékelt portékát, megint csak kerül egy-két palack a bevásárlókosárba. És akkor a végén böngészi a netet és megint akciós borba botlik. A fehéreket ilyenkor gyűjtöm be – az új évjárat ígérete miatt sokan azt hiszik, hogy ezeket már nem kell venni, pedig épp most kezd a többségük igazán izgalmas lenni. Az én borrégiós fehér különkartonom így nézne ki.

Interjúzni jártunk pár hete Hőgyészen, egy fiatal borászt kerestünk fel. Horváth Lászlónak hívják, tehetséges srác, azért ne bízza el magát, de már most akad egy-két izgalmas bora, pedig még csak az ötödik saját szüretét kezdi. Bővebben róla a Pécsi Borozó őszi számában, most egy borát kóstoltam újra és bizony legalább annyira tetszett, mint a pincében. Jöjjön a szürke, ami nem szürke.