Amikor azzal invitálnak, hogy vegyél részt egy konferencián, mondjuk szakmai úton, amelyet éppen az olasz csizma sarkában rendeznek meg, nehéz nemet mondani. Főleg, hogy idehaza már az őszi esők is eleredtek. Azért azt meg tudjuk, hogy Puglia adja az olasz bortermelés legalább egyötödét. Hogy az olívaolajról ne is beszéljünk. Budapest Baritól alig több mint egy óra, a Wizzair gépe tele utazókkal, de Pécs-Ugento így is jó tizenegy óra utazás. Tacco d'Italia, bejártuk, amit lehetett.

Volt ez a monarchia, az Osztrák-Magyar. Abban az országban jártunk nemrég, ahol világháborút kirobbantva ölték meg a trónörököst, de ugyanitt nosztalgiával emlékeznek arra korra. A jelenkori borászok is, mert abban az időszakban térképezték fel a szőlőtelepítésre alkalmas helyeket és telepítettek is nem kevés szőlőt, készítettek nem akármilyen borokat, teremtettek máig élő hagyományt. Bosznia és Hercegovina egy borban.

A mai világban nem egyszerű a borászatok élete. A nagyok nem ritkán hitelekkel tudják csak fenntartani magukat, míg a kicsik sok esetben a minőség oltárán áldozzák fel az életben maradást. Nos, a versendi Kovács-Harmat Pince egyik csoporthoz sem tartozik, mindent saját erőből vagy pályázatok segítségével oldanak meg, s mégis jól működik a gépezet. Az alapító, Kovács László a házigazdánk.