Mindig is úgy gondoltam, nincsenek „évszakborok”, rábízhatjuk a nagykorú fogyasztóra, mit és mikor tölt a poharába. Egy tikkasztó nyári nap végén valószínűleg többen nyúlnak egy friss, reduktív fehér vagy rozé felé, de egy pincehideg könnyű vörös is kiváló társ lehet az estéhez. A nagy vörösborokat sem kell kizárólag a télre tartogatni, hisz ott vannak a nyári steak-sütögetések, egy borongós őszi nap, esetleg a papa áprilisi szülinapja, mivelhogy ő a bordói házasításokért rajong. Egy szó mint száz, akár a mostani, fogcsikorgató hideget nélkülöző télben, akár máskor érdemes próbát tennünk a mostanában kissé háttérbe szoruló testes vörösökkel.

Mesélhetnék a kezdetekről, mert ott voltam, amikor megszületett a Franc&Franc ötlete, mesélhetnék az elmúlt évek hat rendezvényéről, mert nem hiányoztam egyikről sem és mesélhetnék az ideiről is, mert a hetedik a jövőbe vezet. De persze sok mesére nincs idő, a kortárs olvasási szokásoknak megfelelően röviden és összefogottan kell információt átadni, ne kalandozzak mindenféle sztorikkal. Ma élőben tudósítunk a villányi Franc&Franc konferenciáról, jönnek a borok, a háttérsztorik, és ugye az idén megrendezett első cabfranc-vébé sem érdektelen, szóval azért néha mégiscsak mesélek...