Kezembe került nemrég a Magyar Konyha friss száma, benne egy nagyon gusztusos kiadvány, amiben a Külgazdasági és Külügyminisztérium borválogatásához párosítottak ételeket. Néztem a borsort és felmerül bennem a kérdés: Honnan nézzük, mikor gondoljuk mi, hogy egy bor magyar? És mitől lesz magyar?

A múlt hét némi bútorcserével járt, a nagyobbik gyermek határozottabb tinédzserré válása okán. No meg azzal is, hogy utána jelentősebb takarítás következett, aminek áldozatául esett a minap, na jó nemrég, azaz hónapokkal ezelőtt elromlott borhűtőm is. Helyére beköltöztettem egy borospolcot a pincéből, a borok előkerültek az itt-ott felbukkanó kartondobozokból, faládákból. És előkerültek borok címke nélkül is.

A Pécsi Borozó első lapszámában mutattuk be a Pécsi Borvidéken működő fiatal borászt, Szabó Zoltánt. Az azóta eltelt 12 évben, lapunk rendszeresen be tudott számolni terveiről és eredményeiről, és személyesen sem kerültünk messze tőle (többünknek volt esküvője, amin a borait szolgálták fel, köztük nekem is).