Zajos siker egyelőre a magyar borszakírás reformja, az első rész pozitív fogadtatása alapján van igény a helyesen központozott mondatokra: ennek örömére exborász és exborszakíró szerzőink el is temetik a pécsi borvidéket. Olyan eretnek gondolatokkal, mint hogy a zöldideológia tönkreteszi a borászatot és hogy csak szőlőtelepítésért cserébe lehessen kiadni építési engedélyt Pécs északi részén.

Egy exborszakíró és egy exborász vitázik, miután végigitták az estét, hátha értelmesebb anyagot hoznak ide össze, mint a borszakírás nagyjai. Rottyos déli borokról, facebookozó borásztársadalomról, Dél-Olaszországról, történelemről, Jancis Robinsonról. Szakítunk a győrffyzoltáni hagyományokkal, vagy ellenkezőleg, négyzetre emeljük őket? 

„Magamon kívül más ilyen ember ha vajon él-e még ily könnyedén?!“ - énekli Figaro, a sevillai borbély Rossini operájában. Sajnos a hazai bortermelőt nem csak a Szekfü által emlegetett „lelki alkata“ akadályozza meg az ilyesféle pozitív gondolkodásban…