A Kultúrkertben folytatódik ma a Gastro Artist Pécsi Férfi Főző Egyesület Régió Ízei sorozata. Délután 16-18 óra között ezúttal tolnai ételeket kóstolhatnak az érdeklődők, mellé pedig a Heimann Családi Birtok borait szolgálják fel.

Tucatnyi beszélgetés során hallottam már, hogy Heimann Zoltán nevét említve a szekszárdiak megállapítják, a borvidék utóbbi évekbeni fejlődése, az összefogás kialakulása a borászok közt jórészt az ő érdeme. Borvidéki elnökként, mondhatnánk, ez is a dolga, és valóban: kiapadhatatlan energiával talál ki és valósít meg ötleteket egymás után. Beszélgetéseink vele mindig úgy végződnek, hogy habár egy-két szálat sikerül elvarrni, tucatnyi új idea, teendő, divatosan mondva projekt sejlik fel. A családi borászatban már inkább Heimann Ágnes, Zoltán felesége viszi a napi ügyeket, az eddigi kétlakiságot felváltotta a teljes szekszárdi lét, meglátogattuk hát őket az Ivánvölgyi tetőn elhelyezkedő pincészetben – Szekszárd egyik, szerkesztőségi szavazáson megállapított legszebb pontján –, mert itt születnek az új ihletések.

Két palack zsibolyog már pár hete a borhűtőmben, nem kerültek még piacra, de már palackban várják a kóstolást. Halogattam, mert jó emberekkel, jó alkalommal szerettem volna megkóstolni. Megtörtént. Volt előtte egy vadpörkölt típusú vacsora, Jamie Oliver receptjének nagykozári adaptációja, remek volt, házi, meleg kenyérrel, no meg azért vörösborral körítve, Mendek Mozaik 2004. Aztán meg a langyos októberi estében, a teraszon tettük ki a kerti asztalra a két bort. Nem megyek túl mély elemzésekbe, inkább afféle hangulatjelentés következik.