Valamiben hinni kell… Egy borvidék, egy borászat olykor hosszú ideig keresi a saját útját, a megfelelő házasítást, a fajtát, amit sajátjáénak érez, amit legjobban szeret. Volt időszak, amikor nagyon bíztam benne, hogy Szekszárdon ennek az útkeresésnek a vége a kadarka lesz, azonban a mostani kóstolóra beküldött borok között egyetlen kadarka volt csupán 5 db kékfrankossal szemben. Úgy tűnik, hogy ez a kérdés eldőlni látszik, bár a nagy képet minden bizonnyal az azért árnyalja, hogy a kadarka ritkán az a nagy formátumú, hosszasan érlelhető fajta. Következzen tehát 3 újabb kékfrankos tétel…

Magyarország legelterjedtebb kékszőlő fajtáját öt hazai borvidéken, Szekszárdon kívül még Sopronban, Villányban, Egerben és Hajóson termesztik kiemelt mennyiségben és figyelemmel, de jelen van szinte valamennyi borvidékünkön, készítenek belőle fűszeres, gyümölcsös, tanninban közepesen gazdag száraz vörösborokat. És természetesen nagyon sok rozéban is a kékfrankost köszönthetjük.

Múlt héten szinte teljes sort kóstoltunk Vesztergombi Ferenc és Csaba boraiból, volt vagy 17 tétel, abból szemezgettem egy karton vöröset, ha netán pont hat palackra volna gusztusunk, legyen rá kész ajánlatunk.