Mindenekelőtt le szeretném szögezni: van, vannak olyanok az Év Bortermelője választás idei jelöltjei között, akikre akár még voksolnék is. Értük írom az alábbi sorokat. De ettől függetlenül a választás idejétmúlt, ellenőrizhetetlen, átláthatatlan és megjövendölhető. Már most sem jelent annyit, mint tíz éve, jövőre meg már valószínűleg csak legyintünk rá. Ne így legyen.
Szavaimban és mozdulataimban élek. Ha én volnék a nemzet – alkalmasint a magyar –, megállnám helyem, mert szokták ezt mondani jól működő nemzetekre is; a lokálpatriotizmus oldaláról megközelítve.
Mindig is úgy tartottam, hogy egy igazi írónak vannak olyan pillanatai – nevezzük ezt áldásnak vagy átoknak – amikor csak úgy elkezd írni. Amikor előveszi a klaviatúrát, leül kedvenc fotelébe és hagyja, hogy az ujjai vezessék a gondolatait. Egészen tegnapig úgy gondoltam, hogy én erre egész egyszerűen nem vagyok képes.
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
-
A finomhangolás művésze, az első halhatatlan a Pannonhalmi borvidékről
-
Egy bor: Vina Laguna malvazija istarska 2023
-
Beszélgetés Barta Károllyal
