Szigorúan tilos rezsót tartani a hálóban, de az igazán szabad lelkek erre fittyet hánynak. Ebes úgy guggol kis rezsója mellett napjában többször is, mint egy nomád nép fia a tűz mellett, mint aki melegszik, mint aki óvja-dédelgeti a lángot, amit csiholnia sikeredett. Többnyire teavizet melegít, ősszel gesztenyét forgat, esetleg szendvicset pirít. És egy esős napon, az arborétumi séta során megszületik a nagy idea: összegyűjt egy zacskónyi csigát, hogy csigapörköltet készítsen belőle.
Mindenekelőtt le szeretném szögezni: van, vannak olyanok az Év Bortermelője választás idei jelöltjei között, akikre akár még voksolnék is. Értük írom az alábbi sorokat. De ettől függetlenül a választás idejétmúlt, ellenőrizhetetlen, átláthatatlan és megjövendölhető. Már most sem jelent annyit, mint tíz éve, jövőre meg már valószínűleg csak legyintünk rá. Ne így legyen.
Szavaimban és mozdulataimban élek. Ha én volnék a nemzet – alkalmasint a magyar –, megállnám helyem, mert szokták ezt mondani jól működő nemzetekre is; a lokálpatriotizmus oldaláról megközelítve.