Vannak pillanatok, amikor egy bort keresel a pillanathoz. Azt hittem, megtalálom, de most nem igazán jött össze. Vagyis volt összekacsintás, hozta is az alapból várt élményt, de bennem maradt, hogy lehetett volna jobb, szebb, más. Noha tudom, hogy így is vannak, lesznek rajongói, ami rendjén is való.
A hétvége fárasztó volt és sok palack bort bontottam, bár egyetlen kortyot sem ittam belőlük. Ideiglenes absztinenciámat aztán vasárnap este oldottam egy pohár borral, csak hogy elősegítsem a megvilágosodást. És lőn, a megoldás oly egyértelmű és magától értetődő volt, mint a csavarzár.
Néhány hete, kislányom születése kapcsán összejött néhány jó ember, akikkel komolyabb borsorokat is lehet vidáman elfogyasztani, ezt tettük akkor is, persze vagy 4 kartonnal hoztam fel a pincéből (tizenkettes, mielőtt rákérdeznétek). Pont egynegyede pukkant ki, vagy csak párral több, viszont így most otthon kóstolok rá a pince mélyén fellelt borokra.