Az ugye úgy volt, hogy kenszei kolléga pár hetet eltöltött Dél-Tirolban - nem mellékesen Andreas Ebner barátunk közbenjárására - a St. Pauls-i pinceszövetkezetnél követte szinte végig a szüretet. Amellett, hogy sokat tanult, kóstolt és jegyzetelt, amit majd jól meg is ír nekünk, hozott borokat is. Kettőt tegnap este bontottunk meg, a jin és jang kedvéért egy fehérburgundit és egy vernatsch-ot. Na azért persze nem a pincészet alapboraiból válogatott, ezek ugyanis a Passion névre hallgató prémium sorozat borai. Hogy mennyire azok? Mindjárt kiderül.

Ez a hétvége nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettük volna. A Pécsi Borozó stábja erősen megfogyatkozva (ideiglenesen Velencében, Brüsszelben és St. Paulsban állomásozó egységeinken túl némelyek még undok vírussal küszködtek), de azért helyt próbált állni a borgasztronómiai rendezvényözönben. Villányban két napon át is jelen voltunk rövidebb-hosszabb ideig (holnap szóban-képen is adunk hírt), viszont Hosszúheténybe sajnos nem jutottunk el. Beszámolt viszont e remek rendezvényről dr. Szabó Géza barátunk, aki a Baranya Megyei Falusi Turizmus Szövetség elnöke és ekként a falusi turizmus egyik fő mozgatóereje is vidékünkön.

Van, hogy hiba kóstolunk sok bort egyszerre, csak egy marad meg. Vagy inkább egy marad meg úgy, hogy írni kell. Voltak jobbak is akkor, legalább kettő, nagyobbak, erőteljesebbek, de nekem most mégis csak egy. Egy harmadik. Kóstoltunk másfél tucatnyi fehéret pár napja, hordómintát, kedvencet, versenygyőztest egyaránt. Nekem most egy rajnai rizlingről kell írni, pedig nem is déli bor.