Ez az év nem volt a korán érő fajták éve. Nem mintha a később érők világcsúcsdöntésbe fogtak volna a viszonylag szép októberi időben, de azokból talán lesznek szép borok. Portugieserből, de még rozéből is keresnünk kellett, nagyítóval, duplázott jószándékkal a bekerülőket. Nehéz meccse volt, de a végén csak hálóba jutott a labda. Egy tucat és még két bor nyolcvan pont felett.

Tavalyi rozét idén ősszel? Miért ne. A rozé nem feltétlenül egyéves műfaj, bár vannak, akik csak pár hónapra kalibrálják a sajátjukat. A rozé is működhet egy éven túl, a magyar közönséget tőmondatokkal beszoktató média szerint viszont csak a friss a jó rosé (sic!). A rozét egyrészt írjuk magyarul, rozénak, és kóstoljuk bátran még most is a 2013-asokat, itt van ez a sor, egy híján jól muzsikált mindegyik.

Megint két részben jönnek a legutóbbi keddi kóstoló 80 pont fölé került borai. Azok nem kerültek be, ahol azt sejtettem, valami gubanc van a palackkal, inkább kóstoljuk újra. A fehérbor-sor, no meg az új rozék az első etapban, volt itt zöldcitromos kesernye és kókuszos édeskrém, borkitalálós és sajnos kevés nagy élmény. De majd a vörösök…