Pénteken Steven Spurrier-vel jártuk be a Belje Pincészet archívumát, megcsodáltuk a 1949-es cabernet franc-t, de az este főszereplője sokkal inkább az olaszrizling volt. Azaz a graševina. A brit bormédia az utóbbi években rácuppant déli szomszédunkra, Jancis Robinson könyvére elég utalnom, vagy a nemrég Drávaszögben járt Oz Clarke-ra, illetve a múlt heti Steven Spurrier vizitre. Miközben idehaza épp Olaszrizling Október van, de hogy is állunk?

A Pannon Borrégió TOP25 előestéjén az érdeklődő zsűritagok egy különleges kóstolón vehettek részt. A borújságírók, borászokból összeállt mikrobusznyi csapat a Belje Pincészethez látogatott el, a szemerkélő eső ellenére kibuszozott a szőlőbe, szemrevételezte a tavaly ősszel átadott új borászati üzemet, majd az 1526-os építésű pince feletti kóstolóteremben tíz olaszrizlinget kóstolt meg. Magyarok, horvátok, szerbek a rögtönzött zsűriben, vakkóstolón mérettetett meg hét hazai és három vendég bor.

A szerző első szüreti élménye Csúzához kötődik, amikor is a rokonok szőlőjébe traktorral lehetett utazni, ugrándozni a pótkocsin és olykor még taposni is a leszüretelt szőlőt. Majd négy évtizede is már ennek, de az ilyen emlékek az idővel csak kifényesednek, el nem tűnnek soha. Az egykori dűlőútnak már csak hűlt helye, beépült az is, de bor nélkül nem maradunk Csúzán. Nem maradnak azon olvasóink sem, akik az őszi számunkban feltett kérdésre helyesen válaszoltak és kedvezett nekik a szerencse. A folytatásban bemutatjuk a Kollár Pincészetet és kiderül, kik nyertek csúzai borokat.