A Portugieser du Monde-ra jelentkezett a Lantos Borászat Soltvadkertről, nyertek is egy ezüstöt, de nem is annyira mellesleg küldtek még pár tételt, kóstoljuk meg, mi is készül a házuk táján. Nem voltuk restek, s bár SzabóZé épp nem volt itthon, nekiestünk a főleg fehér sornak. Csalódás nem igazán volt, talán csak egy-két bornál hümmögött a kóstolótársaság.

Sokszor megkapom, hogy túlságosan érzékeny vagyok a fára, mármint a borban természetesen. Hogy én alapítom meg a Barrique Ellenes Ligát, pedig nem. Egyszerűen a borban nem akarok harsány tölgyfás, vaníliás, kókuszos etc. illatokat, ízeket érezni. Ha meg mégis érzem, legalább olvadjon össze a borral. Tőlem aztán lehet extra heavy égetésű is a hordó, csak legyen finom a benne érlelődött bor. (Szerkesztői figyelmeztetés: a kattintást követően csak felnőtt olvasóink induljanak tovább a szöveg ösvényein - kenszei kolléga barrique bornak ad 92 pontot!)

Ezúttal hungarikum jellegű borokat kóstolt a szerdai borklub, tematikailag annyi volt az előzetes kérés a csapattól, hogy lehetőleg valódi régi magyar, és ne honosított, illetve nem újonnan keresztezett fajtákat hozzon a társaság. Ennek nagyjából sikerült is megfelelni. Előzetesként nehéz lenne bármit is mondani általánosságban, annyira tág a témakör, öröm volt tapasztalni, hogy jó néhány egyedi, különleges borral találkoztunk, amik egy új színt vihetnek a magyar borok termékpalettájára, kis plusz figyelemmel nemzetközi szinten is mutogathatóvá válhatnának.