Az elmúlt másfél év a nagy, ámde csendes változások éve volt az Etyeki Kúriánál. Egyrészt a birtok ikonikus vezetője, Matolcsy Sára visszavonult, másfelől az eddig ugyan nem titkolt, de nem is reklámozott kapcsolat az Esterházy borászattal nyílt titokká vált, a címkéken is kommunikálják, mi több, közös eseményeket szerveznek a nagyérdeműnek. No meg lassan, de biztosan felzárkózik a birtok életében Etyek mellé Sopron, majdhogynem ők a legnagyobb, leginnovatívabb soproni szereplők a piacon, mindezt úgy, hogy a törvények értelmében a soproni boraikra nem írhatják rá, hogy soproni, hiszen a feldolgozás Etyeken történik.

Voltak idők, amikor kenszei kolléga megpróbálta velünk a vaskeresztesi borokat megismertetni. Nem írom le hogy megszerettetni, mert abban talán ő sem reménykedett, de a savak mögött megbúvó borokat nehezen gyűrtük le. Aztán találkoztunk végre egy olyan borral, ugyanarról a termőhelyről, amely már mást mutatott. Inkább az Eisenberg, mint a Vashegy, de végül is ugyanarról beszélünk.

A soproni borok kapcsán van némi tapasztalati háttérkülönbség kenszei kollégával, lévén ő ezeken a borokon szocializálódott, míg én inkább a déli vörösökön. Máshogy érzékeljük a gyümölcsösséget, savakat, valahogy itt a hangolás máshogy alakult. Most egy kékfrankost kóstoltunk közösen, Sterlikék éjszakai szüretelésű borát.