Egy esti beszélgetésnek indult, pár középfokú vizsgára készülő tanítvánnyal, de a végén barátsággá alakult, talán a jó borsor egésze, de ez a két bor mindenképpen hozzájárult. Elsősorban külföldi borok kerültek elő, meg a WSET számára alig létező kelet-európai példák. És ez utóbbiak okoztak nagyobb élményt.

Ha már külföldi borok voltak minap kóstolóasztalunkon (portugál és montenegrói pincészeteket vizslattunk), még pár bort becsempésztem a sorba, hogy tetszik a csapatnak. És az lehet a következtetés, hogy érdemes odafigyelni minden szélirányba, mert jó borok nem csak nálunk készülnek.

Az 1944-es Massandrának szerveztünk egy felvezető sort, több csalódással, mint örömmel. A tíz-tizenkét éves kékfrankosok sajnos hullottak, mint a legyek, akadt mélységes sajnálatunkra dugós 2005-ös furmint, két-három bor mentette a korosodó/érett/archív borok mundérját. Az egyik az a bolgár erősített rkatsiteli volt, Orsi bora, akinek ezúton is köszönjük. A műfajt tanulni kell, de jó ha közben akadnak pozitív élmények.