Ma már szerencsére távol vagyunk az "ABC" - Anything But Chardonnay mozgalomtól, ami a kilencvenes évek közepén robbant be, hozzánk persze némi késéssel érkezett meg. Gondoljuk mi, de aztán valóban kérdés, mennyire tért vissza a chardonnay népszerűsége, szeretjük-e, ismerjük-e vagy csak megszokásból rendeljük sokszor, mert abban nem lehet nagyot csalódni. Persze, hogy lehet. Mi azonban nem csalódtunk szerencsére egyik borban sem, kilenc tételt kóstoltunk meg a legutóbbi borszakkörben.

Nem hagytuk ki havi pezsgőházas fajtakóstolóink sorából a cabernet franc-t sem, de most kevésbé Villányra koncentrálunk, inkább a többi borvidéket térképeztük el. Egy külföldi nem érkezett meg, így a helyére egy szekszárdi tétel ugrott be, különben minden borvidékről egy-egy bor szerepelt sorban. Nagy csalódás kevés volt, meglepetésekből is csak kisebbek jutottak.

Van a szürkebarát. Azt mondják, nem szerencsés a neve, egyrészt túl szürke, másrészt lejáratták. No de mit nem, azokban az évtizedekben. Engem azonban néhány kedves emlék, élményszámba menő bor arra sarkallt, vegyük be a borszakkörbe a szürkét is. Ha kell, hát hívjuk pinot gris-nek. Vagy pinot grigio-nak. Én mondjuk a szürkebarát mellett maradok, mert hitem szerint nem a neve teszi. Nyolc bort kóstoltunk meg, nem volt unalmas.