A ma esti palackom kvázi jelöletlen, a nyakán egy kis kézzel írt címke, Matalj Začinak 2017. Nemrég kaptam, de türelmetlen vagyok, és ki kellett bontanom. Odakinn esik az eső, utálom a szeles-esős időt, későre jár már, de egy pohárra még van idő.
Ha van elfeledett borvidék és vannak elfeledett történetek, akkor a Fruska Gora a legszomorúbb ezek közül. A szerbek Sremnek, a horvátok Srijemnek, a magyarok Szerémnek nevezik azt a Száva és Duna folyók által közrefogott területet, ami régen, a rómaiak idején a Syrmia nevet viselte. Ez a föld az ígéret földje volt. Az ígéreté, hogy van miért küzdeni, hiszen a gyümölcs beérik, a folyók vizet adnak, az állatoknak van legelő. Ki nem váltotta be ezt az ígéretet?