Péntek volt és tizenhárom, mégis megtelt a vendéglő, hiszen nem kisebb név, mint a 2014-es Év Bortermelője látogatott el Pécsre. A szekszárdi Dúzsi Tamás jól megérdemelt elismerésének klasszikus borvacsorával adóztak nemcsak a borok, hanem az étkek oltárán is. A rendezvény teltházzal futott, ami Pécsen akkor is megsüvegelendő, ha tudjuk, hogy a legmagasabb boros kitüntetéssel rendelkező borász nem mindennap tart ötfogásos vacsoraestet városunkban.

Másodszor kértek meg borboksz-ringszpíkerkedni, Szabó Zoli a Kaukázust járta éppen, véletlen egybeesés, hogy az általa kevésbé kedvelt bordói fajta jött éppen szembe velem ezen a napon. Nekem nincsen sok prekoncepcióm, kóstoltam már jó cabernet-ket, még idehaza is. A múltkori bikavér visszafogott látogatottsága után azt viszont jó volt lemérni, nem a levezető személye a mérce, most ugyanis erős telt ház volt.

A keddi kóstolók valahogy hullámzóan alakulnak mostanában, a múltkor kiemelkedően jó volt, két részben fértek el a sok jó borok, ezzel szemben a mostani rövidebbre sikeredett. Nem sokkal, de pontszámokban mindenképpen. Korrekt, tisztességes, olykor egész jó borok, egy-két (nem túlzottan) kiemelkedő kivétellel. Túlnyomórészt Szekszárd a pohárban.