Amikor a kóstoló első felében tíz friss tétel jön velem szembe, tíz karakán 2014-es, akkor elsőre nem rettenek meg. Bár féltettek a csata előtt, óvtak a repülő, vad savaktól és alattomosan borba bejutó, szőlőből hozott rothadásos ízfoszlányoktól, mit sem számított. Szerencsére nagyobb gondok nem is voltak. Iható borok, többségében, egy-két kivétellel, amelyek mellé a „kedveltük” megjelölést is felkarcoltuk. 

100%-ig biztos vagyok benne, hogy olvastam valahol, hogy Pécs Vidéke Hegyközségének az immáron III. Vince-napi rendezvénye – tavalyhoz hasonlóan – a Zsolnay Kulturális Negyed Panoráma termében lesz.  Ugyanis – tavalyhoz hasonlóan – ismét nagyon sokan voltak kíváncsiak szűkebb környezetünk újboraira, a borszentelésre valamint a tavalyi évet elemző szakmai előadásokra. Nem ott volt, az esemény – tavalyelőtthöz hasonlóan – az Apostolos teremben került megrendezésre. Jó volt, hangulatos volt, a borok is könnyen csúsztak, de azért jövőre kérjük vissza a Panoráma termet.

Január derekán összejött a borszakkörök frontcsapata, akik a legtöbb események jelen voltak, hogy megkóstoljuk, mi maradt a raktárban két éve után. Hát vörös nem sok, meg kell jegyeznem, vörösboros szakkörökön többen is voltunk általában és jobban is fogyott a bor. Így hát erős fehér köröket futattunk ezen a hétfőn, nosztalgiázva az elmúlt két évről és új terveket szövögetve.