100%-ig biztos vagyok benne, hogy olvastam valahol, hogy Pécs Vidéke Hegyközségének az immáron III. Vince-napi rendezvénye – tavalyhoz hasonlóan – a Zsolnay Kulturális Negyed Panoráma termében lesz.  Ugyanis – tavalyhoz hasonlóan – ismét nagyon sokan voltak kíváncsiak szűkebb környezetünk újboraira, a borszentelésre valamint a tavalyi évet elemző szakmai előadásokra. Nem ott volt, az esemény – tavalyelőtthöz hasonlóan – az Apostolos teremben került megrendezésre. Jó volt, hangulatos volt, a borok is könnyen csúsztak, de azért jövőre kérjük vissza a Panoráma termet.

Január derekán összejött a borszakkörök frontcsapata, akik a legtöbb események jelen voltak, hogy megkóstoljuk, mi maradt a raktárban két éve után. Hát vörös nem sok, meg kell jegyeznem, vörösboros szakkörökön többen is voltunk általában és jobban is fogyott a bor. Így hát erős fehér köröket futattunk ezen a hétfőn, nosztalgiázva az elmúlt két évről és új terveket szövögetve.

Van egy nap, amikor minden évben tudunk találkozni azokkal, akik talán a legrégebben és a legközelebb állnak hozzám, hozzánk. Családi nap, lassan több gyerekkel, mint felnőttel, évről évre változunk persze mi is, a gyerekek idősebbek, mi valahogy maradunk ugyanúgy, mint amikor találkoztunk. Csak a régi fényképeken tűnik fel több haj, kevesebb háj, no meg azok az ősz hajszálak. Az apropót jó sok éve a szerb (ortodox) karácsony adta, a valláshoz egyikünknek sincs sok köze, a Balkánhoz egyik-másikuknak több, de ezen a január hetedikét követő hétvégén az a fontos, hogy együtt vagyunk.