A keddi kóstolók valahogy hullámzóan alakulnak mostanában, a múltkor kiemelkedően jó volt, két részben fértek el a sok jó borok, ezzel szemben a mostani rövidebbre sikeredett. Nem sokkal, de pontszámokban mindenképpen. Korrekt, tisztességes, olykor egész jó borok, egy-két (nem túlzottan) kiemelkedő kivétellel. Túlnyomórészt Szekszárd a pohárban.

Petőfi Sándor 1847-ben keltezett, Kerényi Frigyeshez szóló úti levelében azt írja Tokajról: “Szebbnél-szebb tájakon járok, barátom; ma a Hegyalján jöttem keresztül... E városokban laknak, e hegyeken az öröm istenei, innen küldik szét a világba apostolaikat, a palackba zárt aranyszinű lángokat, hogy prédikálják a népeknek, miszerint e föld nem siralom völgye, mint a vallás tartja. Lelkesedve néztem jobbra, balra, előre, hátra; úgy neki lelkesedtem, mintha én ittam volna ki a legékesebben szóló apostolt. Az idő is gyönyörű volt; felhőtlen, verőfényes...”

Ha visszagondolok, mikor is volt legutóbb keddi kóstolón ilyen jó vörös sor, hát nem is tudom. Egyszer a Winespirationben, persze akkor olyan kevesen voltunk, hogy könnyebben tuningoltuk fel magunkat, a borokat. De most tucatnyian ültük körbe az asztalt, elég különböző népek, más szemlélet, más ízlés, de kóstolt mindenki borokat, nem is keveset, ennyi közös. És igen, eljutottunk a 90 pontig, érdemes továbbolvasni.