Az egri fehéreket én személy szerint sokszor izgalmasabbnak tartom, vörösben ritkábban jut nagy élmény, bár ezt kritikusaim szerint a délhez szoktatott száj okozza. Biztos. Ennek ellenére akadt vörös, nem is egy, kedvemre való. Most is, ahogy a múltkori bikavér-kóstolón is. A fehérek után, a második részben a vörösök jönnek. Meg két édes a legvégéről.

Ritkán kóstolunk egri borokat, de akkor sokat. Régóta tervezgetjük ezt a kóstolót, "Kalamáris" Kornél kezdte szervezni még talán 12 palackkal (a Kalamáris adta a helyet is a kóstolóhoz), apránként dagadt a sor, a végén 27 bor került a poharainkba. Két részben követhető, miket is kóstoltunk és mit gondoltunk róluk. Tanulságos kóstoló volt, jó társaságban. Az első részben a fehérek jönnek.

A minap kadarkázni hívott fel Nemes Richárd. Lesz pár szekszárdi borász és megnézünk két tucat kadart, hangzott az opció, amire le is csaptam, így csütörtök délután már két jó szekszárdi kávéval hangolódtam az estére. Miután a leendő résztvevők felével összefutottam A kávé házában, így könnyen odataláltam a Csacska-szurdikon át (kihagyhatatlan név, muszáj volt belefonni a beszámolóba) megközelíthető tanyához. Tíz klónmintával vezettük fel a 16, immáron vakon kóstolt, piaci kadarka-tételt.