Interjúzni jártunk pár hete Hőgyészen, egy fiatal borászt kerestünk fel. Horváth Lászlónak hívják, tehetséges srác, azért ne bízza el magát, de már most akad egy-két izgalmas bora, pedig még csak az ötödik saját szüretét kezdi. Bővebben róla a Pécsi Borozó őszi számában, most egy borát kóstoltam újra és bizony legalább annyira tetszett, mint a pincében. Jöjjön a szürke, ami nem szürke.
Mostanság valahogy úgy adódtak a dolgok, hogy több időt szánok mindenre. Nem is én, de valahogy így jön ki. Átgondoltabban írok, mondhatnám. Vagy csak lassabban. Egy pohár bor időnként túllendít a holtponton. Nem gyakran, még csak nem is minden este, pedig az éjszakába nyúló párbeszéd a monitorral minden éjjel adásban van. Ma éjszaka fehérborra gondolok, délelőtt interjúztunk, egy korty vöröset kóstoltam csak, milyen jólesett, magam is meglepődtem, de ma éjjel mégis fehérre vágyom.
Tegnap este összejöttünk szerkesztőségileg, megfogyatkozva bár, de az uránvárosi piac kínálatából rögtönzött remek zöldséges lapockaragu és andalúz paradicsomsaláta felobta a hangulatot. Ráadásul a mÁkos kollégának köszönhető vacsora mellé bontottunk néhány bort is. Voltak igazán szép tételek régión kívülről (ezekről majd alkalomadtán kenszei kolléga emlékezik meg), voltak fröccsborok innen-onnan és volt egy nekem különösen tetsző chardonnay. Egy viszonylag ismeretlen pincészettől, ráadásul innen, a szomszédból.