Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.

Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.

Köztudottan nem vagyok nagy újbor-hívő, nem zarándokolom végig a borrégiót, végigkóstolva az összes friss, épp csak kierjedt bort. Néha belefutok egy-egy tételbe, több volt eddig a csalódás, mint az igazi élmény. Idén barátaim nyomták kezembe ezt a bort, mondván, hogy ez lesz majd az ütős újbor. Megkóstoltam, félős azért nem vagyok. Hogy tetszett-e? A kattintás után elolvasható.