A biokémia és a mikrobiológia mindig mosolygós, mindennek utána járós professzora, absztinensből autodidakta módon lett borász. 2011 táján üstökösként robbant be a köztudatba, majd 2015 után mintha eltűnt volna. Én manapság meglehetősen gyakran találkozom vele és nem álltam meg nem megkérdezni a kezdetekről, a jövőbeli tervekről és pláne arról, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban.

Van nagyjából negyed hektárnyi területem Hosszúhetényben. Szőlő csak egy kevéske volt rajta, mikor megvettem. Amikor elkezdtem rá a szőlőtelepítést előkészíteni, még csak híre sem volt a koronavírusnak. Kezdjük is itt a sztorit! 

Bajáról hosszú út vezet a Balatontól északra elhelyezkedő Somlóra. Van idő gondolkodni, elmélkedni, elképzelni a borászt, vajon milyen lesz, mennyire tudunk szót érteni majd egymással. Ez alkalommal ezen gondolatoknak különösen fontos szerepe van: Balogh Zoltánhoz, a Somlói Apátsági Pincészet (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért SAP) vezetőjéhez, arcához igyekszem. Mondták nem egy helyről, nem egy ember, hogy Zoli igazi „megmondóember”, nagy hanggal, mindig határozott véleménnyel, melyet nem rejt véka alá. Az előzetes várakozások akár félelmet is kelthetnének az emberben, de valamiért ez elmaradt. Talán a sokadik interjú rutinja, vagy az, hogy a nagy hang mellé senki nem biggyesztett negatív jelzőket, nem tudhatom. Írásunk a Pécsi Borozó 2020 őszi számában jelent meg.