Szerkesztőségi megbeszélésünk volt, bor nélkül nem megy, bontottunk is párat. A kreativitást elősegítendő csupán. Nem is jegyzeteltünk. De egy bor a háromból ott motoszkált bennem még tovább is, egy rövid megemlékezést megérdemel, gondoltam végül. Odakinn havaseső, idebenn egy nyarat idéző bor.

Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.

Egy hónapja pihen nálam ez a bor, vártam az alkalmat, amikor. Amikor. Aztán mindig volt más, lett más. De ma este kellett. Végtére is karácsony van. Ezért jó, ha az embernek két karácsonya van, a másodikon pótolhatja az elsőn elmulasztottakat. Szerb karácsonyon sokan szoktunk összejönni, most síelés, munka, betegség, egyebek miatt egyedül ülök a konyhasztalnál és bontok egy Sauska kadarkát.