Nincs nagy tapasztalatom budai zöld körökben, talán Szeremley, Válibor, más emlékem most így nincs is a fajtáról. Aztán egyetlen doktorkollégánk jóvoltából ez a palack került a kezembe nemrég. Ő járt Badacsonyban, tetszett meg neki, hozta el. Én meg kibontottam, ismerkedtem, megkedveltem, érdekelne a többi is.

Szerkesztőségi megbeszélésünk volt, bor nélkül nem megy, bontottunk is párat. A kreativitást elősegítendő csupán. Nem is jegyzeteltünk. De egy bor a háromból ott motoszkált bennem még tovább is, egy rövid megemlékezést megérdemel, gondoltam végül. Odakinn havaseső, idebenn egy nyarat idéző bor.

Valahogy egyre nehezebben megy az írás. Mármint a borról. Néha úgy érzem, hogy túl sok az inger, túl sok minden felett siklunk el egyszavas mondatokkal, vesszük evidenciának. Néha nagyon jólesik lelassítani, elmélyedni a részletekben. Az élmény mélyebb, tartalmasabb, értékesebb.